17_09_2010_Kumasi

Péntek reggel ismét Melissa családjánál ébredtem és innen mentem munkába.

A trotro leghátuljában utaztam és az ablakán ugrottam ki a központ előtti sarkon, hogy ne kelljen felállnia a fél busznak, míg kigyömöszölöm magam és hát persze mert olyan jó kedvem volt.
Tudtam, hogy sokat kell haladnom aznap a tervekkel így lelkesen bele is kezdtem. Dél körül Pokuaa benézett és kérdezte, hogy elmegyek-e vele és nővére egy gazdag barátnőjével egy építési telekre, ahova, majd tervezni fog.
Félig sem értettem miről van szó, de természetesen mentem, hiszen ha visznek, akkor tuti, hogy újat fogok látni.

A legnagyobb forgalomban vágtunk át a városon, legalább egy vagy másfél órát kocsikáztunk, illetve álltunk a dugóban. Mivel reggel nem otthonról indultam és soha nem volt nálam több napra való pénz, már egy fillérem sem volt. Ismét megtapasztaltam Isten jóságát, mert ezen a napon kivételesen meg lettem hívva ebédre:) Mennyivel fontosabb vagyok mint egy veréb.

A telek nem volt különösebben érdekes, inkább a mellette lévő ház, ahol érdekes a homlokzat utólagos magasítása:

Este vacsora után az egyetemre mentem, de közben benéztem egy templomba is, ahol a másnapi esküvőre próbáltak.